Hogyan jött az ötlet, hogy közös albumot készítsetek?

Homonnay Zsolt: Régi vágyunk volt már. Aztán elmosta az idő, mert nekem jött az Adagio és elkezdtem az együttessel lemezeket készíteni, koncertezni. Ráadásul mind a ketten színházban dolgozunk. Volt dolgunk tehát. Lilla inkább egy szólóalbumban gondolkodott, olyanban, amilyen Magyarországon még nincs, - mint például külföldön Celine Dion.

Polyák Lilla: Igen, egy szólólemez már régóta szerepelt a terveim között, már néhány dal el is készült. Zsolt volt az, aki igazából nem gondolkozott ezen, és mégis neki alakult úgy az élete, hogy elindult az Adagioval és nagyon sikeresek. Azóta három platinalemezen vannak túl. Ahhoz mindig túl sok dolgom volt a színházban, hogy ne akarjak mindenáron összehozni egy lemezt. Olyat nem tudtam csinálni, amilyet én szerettem volna, mert mindig voltak olyan kompromisszumok, amiket nem akartam megkötni. Így mindig tolódott és váratott magára. A konkrét felkérés január első hetében érkezett meg: a Csináljuk a fesztivált! döntője után egy héttel a Sony Music Kiadótól. Mivel a Sony az Adagio kiadója is, ezért tulajdonképpen ők az egyetlenek, akik létre tudták hozni a lemezt: Zsolt náluk van, én pedig nem voltam sehol sem szerződésben. Felkértek minket egy album létrehozására, ami végül is nagyon kézenfekvőnek tűnt. Elkezdtünk gondolkodni a lehetőségen, és végül leszerződtünk. Nem kellett kompromisszumot kötni, mert elfogadták azt az elképzelésünket, hogy nem kifejezett duett lemezt szeretnénk készíteni hanem olyat amin szólók dalok is szerepelnek. Végül az eredmény egy 14 dalból álló lemez lett, amin 7 szóló és 7 közös dal található.

Milyen stílusú dalok szerepelnek a lemezen?

Homonnay Zsolt: Vannak saját dalok és feldolgozások is. Meg kellett találnunk azt a területet, ahol a két különböző stílus, - amiben Lillával mozgunk találkozni tud. Létezik ez a fajta világ - csak egy külföldi példát említek Andrea Bocelli és Celine Dion kettőse. Az album egyik felét tehát ilyen dalok teszik ki, a másik felén pedig olyan szerzemények szerepelnek, melyek egy kicsit a saját világunk felé való orientálódás jegyében születtek. Lilla szólói a dinamikus zenei szférába, a funky-s, popos világba húznak, az enyém pedig a klasszikus felé - ilyen például a Time to say goodbye. Úgyhogy nagyon összetett ilyen szempontból. A két világ találkozását a közös dalok jelentik. Érdekes, hogy ennek ellenére, vagy pont emiatt kapott valami nagyon egyedi, sajátos ízt a lemez. Sokan mondták, hogy nem is gondolták volna, hogy ez ilyen egységessé, harmonikussá tud válni. A közös lemez azt is jelenti, hogy minden dal közös munka eredménye, így azok is, amiket külön énekelünk. A szövegeket nagyrészt én írtam, a vokálokat pedig Lilla.

Polyák Lilla:Igen. Ez egy könnyűzenei lemez, amit színészek készítettek. Nem akartunk musical lemezt, nem is lett az. Szerintem abszolút belefér a pop vonal határmezsgyéjébe, de nem akarunk elszakadni attól, amik vagyunk.

Miért nem akartatok musical lemezt?

Polyák Lilla: Az túlságosan kézenfekvő lett volna. Nagyon sok musical lemez készült mostanában, de nem ez volt a fő oka. Én mindig azt gondoltam, hogy engem musicalt énekelni bármikor hallhat a közönség, ha eljön a színházba. Viszont vannak olyan dalok, melyek nagy kedvenceim és nagyon szívesen énekelem őket. A Csináljuk a Fesztivált! műsorában egy kicsit több lehetőségünk nyílt megmutatkozni ezen a könnyűzenei vonalon is. Ha majd a lemezzel turnézni megyünk, biztos, hogy lesz néhány musical is a repertoárban, de az anyagot így csináltuk, így gondoltuk, és ez a visszajelzések alapján jó döntés volt.

Homonnay Zsolt: Ezen kívül mi nagyon sok fellépésen jártunk eddig is, ahol sok musicalt énekeltünk. Tulajdonképpen nekünk nem az jelentette a kihívást, hogy felénekelünk olyan musical dalokat, amelyeket nagyon szeretünk, hanem az, hogy megmutassuk azt az oldalunkat, amit a közönség nem annyira ismer. Lillának például erőssége a jazz, rock és a funky vonal is. Volt ilyen zenekara, sokáig csinálta. Kevesen gondolják a Mozart!, vagy az Anna Karenina után, hogy ő ilyen zenei világban is otthon van. Ezért azt gondoltuk, hogy ez sokkal izgalmasabb dolog nekünk is és a közönségnek is.

Pont azért jó a Csináljuk a fesztivált!, mert olyan dalokat is énekelünk, amelyekre egyébként nincs lehetőségünk. Most, hogy ezt elkezdtük, egy másik oldalról is meg tudunk mutatkozni.

Közösen választottátok ki a dalokat?

Polyák Lilla:Igen, de voltak olyan dalok, például a szólóim, amelyek meghatározták az irányt. Duettekben nagyon egyfelé gondolkodtunk, voltak olyanok, amiket már nagyon régóta szerettünk volna valamilyen formában megcsinálni, így amikor elkezdtük a válogatást nagyon gyorsan eldőlt, melyek kerülnek rá az albumra, és melyeket teszünk be a fiókunkba későbbre.

Homonnay Zsolt:Ez a koncepcióban is számított. A hasonló dalokat már a fiókba raktuk, hogy ne legyen két ugyanolyan. Így még két lemezre való anyag gyűlt össze.

Elindult már a turné a lemezzel?

Homonnay Zsolt: Igen, pár fellépésen már túl vagyunk. Maga a zenekaros turné még szervezés alatt van. Most beszélgetünk a zenészekkel, hogy mégis hogy állna össze az egész, mert a lemez hangszerelése és a turné is más. A felvételre annyi zenészt hívunk meg, amennyit akarunk, turnénál viszont egy adott csapat utazik, ezért azt nagyon elő kell készíteni. Szeretnénk egy olyan országos turnét, melynek keretében a nagyobb városok színházaiba látogatnánk el.

Polyák Lilla:Októberre tervezzük a nagy budapesti lemezbemutató koncertet, ennek az előkészületeivel már most dolgozunk, és ezzel párhuzamosan szerveződik a turné is.

Milyen volt az album fogadtatása?

Polyák Lilla: A rajongók nagyon lelkesen hallgatják. A musical egy rétegműfaj: amilyen sokan szeretik, olyan sokan nem. Azt gondoltuk, hogy azokat, akik szeretnek minket a színházban, biztosan érdekelni fogja, viszont akik nem musical-rajongók, azok számára is befogadható lesz az anyag.

Homonnay Zsolt: Olyan albumot szerettünk volna készíteni, amin nem csak azokat a dalokat viheti haza a közönség, amelyeket eddig tőlünk megszokott. Úgy érzem ez sikerült... Nagyon jók a visszajelzések mind a szakma, mind a közönség részéről és ez nekünk nagyon nagy boldogság.

- Király Bernadett -
Forrás