Homonnay Zsolt
Fotó: Katona Tibor

- Legkedvesebb városomba, kamaszkorom színhelyére mindig nagyszerű érzés visszatérni. Különleges izgalommal jár - kezdte Homonnay Zsolt. - Nem csak a gimnázium, a katonai kollégium - vagyis a katkó - hanem a színház is milliónyi meghatározó élményt, felfedezést jelentett számomra. Rengeteg barátom él Zalaegerszegen, a régi osztálytársak közül nem eggyel tartjuk a kapcsolatot ma is. Hét csodálatos évet éltem itt. Minden utcáról, sarokról eszembe jut valami, az első randik, az első csókok, az életre szóló barátságok, az első életre szóló szerelmek , a bulik, az érettségi, az első tétova lépések a színpad deszkáin - ezek mind ebben a városban történtek velem. Itt volt az első premierem, amikor felgördült a függöny és remegő ujjakkal gitározva elkezdtem a Színészdalt halkan énekelni a Liliomfi című előadás első másodperceiben vagy a stúdiós vizsgák, a készülés a Színművészeti Egyetemre, a várakozás, vajon kinek sikerül... Szívesen idézem fel azt is, amikor már együtt játszottam igazi felnőtt színészekkel, akiktől a mesterség alapjait tanultam. És itt talált meg az első főszerep, A padlás Rádiósa, mely után úgy éreztem, enyém a világ és nem mentem el a felvételire, így azt csak a következő évben próbáltam meg... Amikor együtt játszunk az operettszínházban Faragó Andrissal, Topival, sokszor emlegetjük ezt az időszakot vagy R. Kárpáti Péterrel, ha összefutunk egy-egy tévéfelvételen...

- A Kölcsey-, akkor Ságvári-gimnázium katonai osztályába, kollégiumába járt. Miként keveredett az egyenruhás pálya közelébe?

- Afféle kamaszos hévvel szerettem volna valami izgalmasat kipróbálni. Kalandnak, kihívásnak ígérkezett. Akkor indult a kollégium, sokat hallottam az új iskoláról. Megtetszett és felvételiztem. Nem bántam meg a döntésem, még akkor sem, ha végül kénytelen is nélkülözni a honvédelem...

- Mikor vált egyértelművé, hogy színésznek áll?

- A gimiben mindig is zenéltünk, verseket, darabokat írtunk, amatőr színpadot csináltunk, műsorokat szerkesztettünk. Igaz, kezdetben úgy tűnt, csak azért tesszük, hogy többet lehessünk együtt legálisan a lányokkal... Számomra nem igazán volt más út, mint ez. Érettségi után beadtam a jelentkezésemet a Színművészeti Egyetemre és a Hevesi Sándor Színház stúdiójába.

Homonnay Zsolt pályája - kívülről legalábbis úgy tűnik - töretlen, feladatoknak nincs híján. Megjegyezte, valóban sokat dolgozik, néhányan ezért munkamániásnak tartják. Nem kizárt, hogy igazuk van, a lényeg azonban az, hogy szereti, amit csinál:

- Mindig új tervek, ötletek pattannak ki a fejemből. A színház mellett fontosak a koncertek. Az Adagio managmantje például percnyi pontossággal tudja az időbeosztást, számon tartja az időpontokat, legyen szó utazásról, fellépésről, tévéfelvételről, interjúról, előadásról. Közel egy évre előre tervezünk. Van, hogy egy és ugyanazon napon két-három különböző városban van koncertünk.

- Közelebbi, távolabbi célok, feladatok?

- A napokban kerül a boltokba a Ketten című lemez, amit Polyák Lillával, feleségemmel készítettünk. Különleges anyag, kellően populáris és igényes zenei világot képvisel. Májusban lesz egy dupla koncertünk a Madách Színházban az Adagióval, majd elkezdjük a negyedik lemez előkészületeit, amit reményeink szerint ősszel jelentetünk meg. A Ketten című lemezzel tervezünk egy országos lemezbemutató turnét. Távlati terveim közt szerepel, hogy végre rendet rakjak a dolgozószobában...

S hogy mi újság a magánélettel?

- Megpróbálunk minél több időt tölteni két csodálatos gyermekünkkel, az ötéves Zsomborral, illetve a kétéves Bulcsúval. Lillával gyakran dolgozunk otthon is, ez felkészülést jelent egy-egy munkára. A gyerekek megszokták, hogy zajos a ház . Sőt, ők is koncerteket adnak az ágy tetején, ezt egyébként már nagyon komoly szintre fejlesztették. Persze, ha szabad nap vagy este adódik, akkor mindenképpen ők az elsők, a játék, a kirándulás vagy a közös pizzasütés a legfontosabb.

Szerző: Péter Gyöngyi